A debreceni AJTP‑sek világjárók. Jártak már Szlovákiában, Pécsett és Partiumban is. Mostani útjuk Lengyelországba vezetett. A kirándulás fő célja: betekintést nyerni a régmúlt idők történelmi, és kulturális helyszíneibe.
A hosszú út első része híres szlovákiai városokon keresztül vezetett, ahol feleleveníthettük első kirándulásunkon szerzett ismereteinket. A korai indulás ellenére az út nagy része vidáman telt. Késő délutáni órákban érkeztünk első helyszínünkre Auschwitzba, mely a II. Világháború alatt zajló munkatábor helyszíne és a legnagyobb német megsemmisítő tábor volt. A tábor három részből állt. Az Auschwitz -1 főként adminisztratív szerepet töltött be a munkatábor működésében. A tábor bejárati kapuja felett az „Arbeit macht frei” cinikus felirtat állt, de itt a munka senkit nem tett szabaddá. A terület blokkjaiban talált maradványok meghökkentő bizonyítékokkal tárták elénk az igazságot, miszerint az itteni emberek inkább tárgyak, mint élő lények voltak. Ezután utunk a tőle pár kilométerre lévő Auschwitz 2‑Birkenauba vezetett, melyet a legtöbben csak Auschwitzként emlegetnek. Ez a hely volt az, ahol az emberek nagy részét elgázosították. A látottak után a legtöbben így nyilatkoztak: „ez borzalmas, megdöbbentő”. Talán legjobban az az idézet írja le az itt tanultakat, amely a főtábor egyik kőtáblájára volt vésve. „Aki nem ismeri a múltat, az hajlandó azt megismételni.”
Krakkó csodaszép város. Kirándulásunk második napján a város nevezetes helyszíneivel ismerkedtünk meg. A Visztula mentén festői környezetben fekvő Wawel a város egyik legszebb történelmi emlékműve, lábánál a tűzokádó sárkány szobrával, mely a város mondáiból elevenít fel egyet. A Wawel magába foglalja a királyi palotát és a Bazilikát. Európa egyik legépebben megmaradt vára ez. Ezután a leghíresebb és legrégibb Jagelló Egyetemet tekintettük meg, ahonnan gyalogosan látogattunk el Európa legnagyobb főterére, melyet kettéválaszt a Posztócsarnok, sarkában, pedig a szárnyas oltáráról híres Mária Templom tornyai magasodtak ki. A történelmi jelentőségű templom megtekintése után visszaérkeztünk a szállásra. Vacsora után az esti órákban indultunk a közeli Wieliczkába, ahol ezúttal mélybe szálltunk. A sóbányát tekintettük meg. A bánya kiterjedése óriási. Találunk benne, például kávézót, templomot és múzeumot is.
Lengyelország 80%-a katolikus vallású. Harmadik napi programunk tehát a hit köré rendeződött, ezért utunk Wadowicébe tartott. Wadowice II. János Pál pápa szülővárosa. Az ő tiszteletére alapított múzeumot tekintettük meg, melybe egykori szülőháza is beletartozott. Itt lehetőség volt az idegen nyelv gyakorlására is, mivel az egyik csoportnak angolul folyt az idegenvezetés. Megkóstolhattuk a pápa kedvenc ételkülönlegességét, a „Pápai krémes”-t. Május 3-a Lengyelországban nemzeti ünnep, ezért a sütemény fogyasztása közben élvezhettük a körülöttünk zajló felvonulást is. Délután pedig szabadidőt kaptunk, melyet ki-ki pihenéssel, sétával vagy esetleg vásárlással töltött el.
A hazaindulás mindig nehézkes. Utolsó napon egyetlen programunk volt, a hegyek havas ormai között fekvő Zakopane meglátogatása. A városka híres a vásáráról, és finom sajtjairól. A bőséges magyar-lengyel módra összeállított ebéd után buszunk hazafelé vette az irányt a már megfáradt osztállyal.
A kirándulás estéi nagyon jó hangulatban teltek. Jellemzéséül a nevetés szót választanám, talán ez az, ami a legjobban írja le a mi közösségünket. Az út során sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz, és rengetek új élménnyel, (például a szállodában megismert fehérorosz diákokkal) és tapasztalattal gazdagodnunk. Köszönet a segítségért lengyel-magyar tolmácsunknak és buszsofőrünknek is.
Remélem nekünk is sikerült egy kis „hungarikumot” hagynunk Lengyelországban.
Viski Ádám
9. a osztályos tanuló, 2014
